Allitolag, ha leirjuk, hogy miktol felunk, akkor konnyebb veluk szembenezni es rajovunk, hogy hulyeseg, szoval jojjon a lista, nem feltetlenul fontossagi sorrendben:

01,
pokok, szazlabuak, minden, aminek tul sok laba van es maszik es fuujjjj...

02,
a maganytol, attol, hogy maganyosan, egyedul kell elnem es nem talok majd egy olyan embert, aki ertekelne es szepnek tartana es olyan sorsra jutok, mint azok az 50 evesek, akik elkeseredetten hirdetnek a pride.hu-n gyakorlatilag evek ota, sikertelenul.
Inkabb azonban attol felek, hogy idovel elfogadom ezt az allapotot es beletorodom az egyedulletbe.

03,
attol, hogy megver az apam. ez hulyeseg, mert mar idos es talan meg erosebb is vagyok, mint o, de en a tenytol felek, nem a fajdalomtol. egyszer, mikor  szuleimrol beszelgettunk Bennel, kb. ot perc utan azt mondta, hogy "ugy erzem, felsz apadtol". hat igen, felek tole, mindig is feltem es mindig is fogok. fizikailag is es lelkileg is.
felek, mert o is felt.
felt megmutatni az emberi arcat, mikor arra lett volna szusegem es ezzel mind a mai napig adosom. gyulolom, mert nem erdekli, hogy hogy erzem magam, hogy mi van velem, hogy ki vagyok en igazabol es o sem mutatja, hogy ki o igazabol, sosem beszel a sajat erzeseirol, felemeirol, vivodasairol.
nem ismer es nem ismerem egyaltalan es azt kepzeli, hogy a torodes abbol all, hogy megkerdezi, hogy kell-e penz. merthogy az o apja meg ennyire sem torodott ovele. de persze, ezt sosem szabad felhozni, mert a nagypapa emleke szent a csaladban. gyulolom a nagyapam, pedig nem is ismertem.

04,
attol, hogy kitagadnak es anyagilag ellehetetlenulok. ez szinten hulyeseg, raadasul gonosz, szamito, tudom, de akkor is felek. bar tudnek kihez fordulni, tudnek mit csinalni, de akkor is felek ettol.

05,
hogy fajdalmat okozok a rokonaimnak a melegsegemmel, ez az egyik ok, amiert kozuluk meg csak kevesen tudjak ezt. mindig osszeszorul a gyomrom, ha felhozzak, hogy "majd mikor hozod a lanyokat!" hat en nem fogom...es szornyen erzem magam, hogy egy olyan dologgal teszem majd oket boldogtalanna, amit sosem fogok tudni megvaltoztatni es onhibamon kivul boldogtalanna teszen oket

06,
a butasagtol. nem a sajatomtol (azon nevetek), inkabb a masoketol. a buta ember kiszamithatatlan, iranyithatatlan, es szamomra teljesseggel erthetetlen. raadasul a buta ember tapintatlan es rajtam eleg sok es nagy a tamadasi felulet.
ketfele buta van: az egyik sokat es gyorsan beszel, hogy leplezze sajat sekelyesseget, a masik hallgatag, mert azt gondolja, hogy attol o erdekesebb. a hallgatag a veszelyesebb forma szamomra, mert kevesbbe tudok vele mit kezdeni.

07,
a tizenevesektol. meg igy is, hogy idosebb vagyok, valoszinuleg nem tudnek veluk se szot erteni, se tekintelyt parancsolni. ez gondolom arra vezetheto vissza, hogy pont 12-15 eves koromban bantottak a legtobbet az iskolaban. nem fizikailag, hanem verbalisan gyakorlatilga naponta megalaztak (igen, "lebuziztak") es en nem tudtam ellene semmit tenni, csak tagadtam es hazudtam, pedig akkor mar en is tudtam reg, hogy mi a helyzet.
a tizenevesek meg most is, ha osszesugnak elottem (meg, ha angolok is) nekem az a kenyszerkepzetem, hogy rolam beszelnek es rajtam nevetnek...

08,
a fizikai fajdalomtol.
lelkiben mar volt reszem, igy az nem ujdonsag, ellenben fizikai fajdalom kevesszer ert, sosem verekedtem pl., es nem is lennek ra felkeszulve. panikba esnek es elvesztenem az onkontrollomat, amit meg reszegen sem szoktam. utoljara 3 eve volt, hogy "elvesztettem a fejem", de az is teljesen jozanul tortent es nagyon utalom is magam meg mindig a tortenek miatt. minden szenvedelyemrol (cigi-pia, stb,) akkor alltam le, amikor ereztem, hogy nem en iranyitok, es ezzel el is erkeztunk egy ujabb ponthoz:

09, attol, hogy elvesztem az iranyitast a sajat viselkedesem felett. mikor majdnem sirva fakadtam, annyira vagytam egy cigire, akkor AZONNAL leszoktam a dohanyzasrol (pedig nem voltam eros dohanyos, napi 2-3 szal volt a max.). de az mar nem en voltam, nem en iranyitottam, hanem a vagy.
ugyanebbol az okbol rettenetesen felek az agressziv onmagamtol (evente felszer, ha elojon), mert az nem en vagyok hanem egy horgo, vicsorgo osztonleny, ami tok termeszetes, mert mindenkiben megvan, de en nem vagyok hajlando vele a testemen kozoskodni, meg pillanatokra sem.
emiatt felek magatol a felelemtol is(ez inkabb a retteges, de az nem hangzik jol): elofordult mar parszor, hogy remalombol ebredve meg ebren is felsz. nem tudod, hogy mitol, vagy miert, de rettegsz. na, ez sem en vagyok, legalabb is nem az okos-racionalis enem es ezt sem szeretem.


10,
a sikertelensegtol. az elet minden teruleten. a leendo munkamban, a maganeletemben, mindenhol. a sikertelenseg kudarc. a kudarcot nem merem bevallani a szuleimnek. tisztan emlekszem, hogy egy hetig vivodtam, hogy hogyan mondjak el otthon egy nyelvtan harmast negyedikes koromban. pedig nem volt erte lecseszes, veres, vagy ilyesmi, mielott meg barki a csaladvedokhoz fordulna. egyszeruen a kudarc nekem nem fer bele.
folyamatos bizonyitasi kenyszerem (csak nem, mert meleg vagyok??) van. ez mindig is volt, egyreszt ki vagyok ehezve a dicseretre. most ez tyuk, vagy tojas: azert kell a dicseret, mert bizonyitasi kenyszerben szenvedek, vagy azert szenvedek bizonyitasi kenyszerben, mert kell a dicseret???

Asszem ennyi, legalabb is az elso 10-be ezek kerulnek.
Majd elvalik, hogy konnyebb-e most!

Es ti? Mitol feltek?